Borsófélék

A zöldborsó nem csak a táplálkozásban fontos és egészséges zöldségféle hanem a talaj regenerálódására is az egyik legjobb zöldségféle, azaz vetésével képes a talajt regenerálni ugyanis nem csupán tápanyagokat vesz el a termőföldből hanem a maga által előállított tápanyagokból nitrogént juttat vissza, ezért igen gyakran alkalmazzák az úgy nevezett vetésforgó harmadik szakaszában, amely által természetes szerves nitrogént juttat vissza a földbe. A zöldborsó a hüvelyesek osztályába soroljuk. Pillangósvirágú növény amely kis tápanyagigényéről ismert. A gyökerében gumók helyezkednek el, ahol nitrogént megkötő baktériumok képesek megtelepedni, ezáltal szerves magyarán zöld trágyát képes termelni és ez szinte minden borsófajtára jellemző. A borsó az egyik legrégibb haszonnövényünk, termesztése Kelet-Kurdisztán környékén indulhatott el elsőként a történészek szerint még a neolit korban, Időszámítás előtt 7000 és 6000 között. 100 gramm zöldborsó tápértéke kb. 90 kcal, vagyis ez az érték nagyjából a burgonyáéval egyező. A fehérjén túl rengeteg aminosavat tartalmaz. Fontos megjegyezni, hogy karotint, valamint az idegrendszert segítőjét, a B1- és B2-vitamint tartalmaz. C-vitamin ugyancsak található a borsóban, de ez csak a friss növényre jellemző. Kálium, foszfor, vas, réz, mangán és cink is található benne, amely mind-mind segíti az egészséges életmód fenntartását.

Nézzük sorra melyek a legismertebb borsófajták?

Cukorborsó:

cukorborsó

Az egyik leggyakoribb borsóféle (latinul: Pisum sativum L. convar. saccharatum), amelyet arról lehet elsősorban ismerni, hogy nem muszáj megpucolni a héjától hanem akkor szokás elkészíteni amikor még a benne lévő borsószemek nem fejlődtek ki teljes mértékben. A cukorborsót szokás együtt felhasználni, azaz elkészíteni a velőborsóval ugyanis míg a velőborsó friss és édes addig a cukorborsó mint a neve is jelzi még édesebb. A cukorborsó nagy előnye tehát, hogy nem kell megpucolni bajlódni a hüvelyével pusztán annyi a teendő, hogy a hüvely két végét le kell vágni és máris felhasználható a teljes része anélkül tehát, hogy meg kellene pucolni így elvesztve a borsó részének mintegy 30%-át. A cukorborsó igencsak elterjedt az ázsiai konyhákban is. Nem csak főzelékként levesként fogyasztják hanem tehetjük nyersen salátákba, rövid párolás esetleg főzés után pedig kiváló köretként szolgál. Ebben az a legfontosabb, hogy úgy készítsük el, hogy a borsó ropogós maradjon. 

Velőborsó

velőborsó

A velőborsó (latin nevén: Pisum sativum L. convar. medullare): Magasabb a cukortartalma mint a többi fajta borsófélének és az íze miatt is szívesen választott fajta, ez a cukortartalom éréskor lassabban alakul át keményítővé ezért is ügyelni kell, hogy időben leszedjük amíg a cukortartalma még éppen megfelelő ezért a szedéssel nem szabad sokat várni. Valamivel több meleget kíván mint a kifejtő fajták, és később is érnek.  Fehérjetartalma is magasabb, ezért ízletesebb. Lassabban adja le éréskor a mag a nedvességtartalmát, hosszabb ideig megtartja zsengeségét, frissességét, hosszabb ideig szedhető jó minőségben ezért is kedveli sok termelő ezt a fajtát. Érés után a mag héja töppedt és kissé ráncos. A héja összenőtt a mag belső állományával ezért a velőborsó nem könnyen hámozható. Igényesebb a környezeti feltételek és a termesztéstechnológia iránt. Elsősorban konzervipari és hűtőipari célra termeszthető. Velőborsófélék közé soroljuk a Kelvedon csodáját, a Jubileum, a Zsuzsi, és Rondo típusokat. E fajta ültetésévek érdemes  április közepéig várni, mivel sokkal igényesebb a melegre és kevésbé hidegtűrő. Csírázáskor a hideg levegő jelentősen megviseli. A borsószemek nagy méretűek és simák, az érett szem enyhén lisztes. A száraz magja szögletessé válik. Lassabban veszti el frissességét. Másodvetésnek is alkalmas, azonban ne felejtsük el, hogy jóval kisebb hozama lesz a késői ültetésnek, mint a tavaszi (áprilisi) vetésnek.

Kifejtőborsó

kifejtőborsó

Latin nevén: Pisum sativum L. convar. vulgare, nagy előnye, hogy  bírja a fagyos tavaszi időjárást így akár már februárban, márciusban is ültethető. A kifejtőborsó azért is népszerű a házi kertészek körében mert igen jól bírja a szárazságot. A vetőborsó magja gömbölyű, sima, esetleg horpadt, a zöld magban a cukor gyorsan keményítővé alakul így ennél a fajtánál is ügyelni kell a megfelelő időben történő betakarításra. A mag héja könnyen elválik ezért könnyen megpucolható a héjától. A hántolt borsó két fél maggá válik szét, a mag színe egyaránt lehet zöld vagy éppen sárga. A környezeti feltételek és a termesztéstechnológia iránt kevésbé igényes. Hasznosítása nagyrészt takarmány szárazborsóként történik de természetesen étkezési célra is használható bár inkább a fenti két fajtát ajánljuk rendszeres fogyasztásra.

Sárgaborsó, a világ egyik legegészségesebb étel alapja

sárgaborsó

Bár sokan azt gondolják, hogy a sárgaborsó külön fajta valójában a sárgaborsó a zöldborsó (latinul: Pisum sativum) héjától megpucolt és szárított magjából készülő növényi ételkészítmény. A borsószemeket megszabadítják a növény hüvelyborításától és ezután a külső halvány héjazatuktól is, a hasítási folyamat során így lesz a zöldborsóból sárga... A borsó leszedésekor a szemel kerek alakúak, de a szárítás és a tisztítás során két lencse formájú részre esik szét természetes formában. A hántolt borsó Magyar Élelmiszerkönyv szerinti meghatározása: a hántolt borsó az étkezési célra termesztett, megfelelően előkészített sárga- és zöldborsóból hántolással és azt követően méretük szerinti osztályozással létrehozott félgömb alakú, sima felületű, egyenletesen fényezett termék. A sárgaborsót az egyik legegészségesebb ételalapként tartják nyilván, egyfelől mert a legfontosabb létfontosságú anyagokból rendkívül sokfélét tartalmaz, vitaminokban és ásványi anyagokban igen gazdag és magas a fehérjetartalma is, ezáltal táplálja az izmokat nyugtató és vérnyomáscsökkentő hatású táplék amely nagy mennyiségben és olcsón áll rendelkezésre, segíti a szervezet méregtelenítését. Vegetáriánusok is előszeretettel fogyasztják, hiszen számos olyan összetevőt is tartalmaz, mint a húsfélék.