A borsó termesztése

zöldborsóA borsó termesztése nem igényel speciális szaktudást egyedi szerszámokat vagy különleges tudást, így kezdők számára is hamar sikerélmény lehet a kerítéslécre felfutó zöldborsó és annak aratása, amely szintén nem igényel jelentősebb fizikai munkát vagy különleges körülményeket.

Talajban nem különösebben igényes zöldségfajta a borsó. Persze leginkább a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő agyagos talaj a kedvence ahol a legjobban képes fejlődni. Homokos talajon pláne száraz tavaszi körülmények között védeni kell a széltől. Bár a zöldborsó a hüvelyes növények családjába tartozik, így a gyökerén élő baktériumok által szedi össze a szükséges nitrogént, mégis jót tesz neki a nitrogén- és a foszfát-műtrágya vagy éppen a szerves marhatrágya.

Vizet kedvelő növény, de megél jelentősebb locsolás nélkül is. Azonban az elvetett magvak csírázását öntözéssel segítjük elő, és a virágzás, illetve a kötődés idején is érdemes locsolni, ebben az esetben bő hozamra tehetünk szert.

A borsó viszonylag jól bírja a hideget ezért a tavaszi vetések sorát érdemes a zöldborsóval kezdeni. Magja már akár 4-5 °C-on csírázik, és a kikelt növények a mínuszokat is elviselnek, illetve, ha elfagytak, később újra kihajtanak így emiatt sem szükséges aggódni. A nagy meleget és azzal együtt járó szárazságot azonban együtt nem viseli el a borsó, ezért aki a korai vetést elmulasztotta, a megkésettel ne kísérletezzék, és csak később, nyáron vessen újra borsómagot.

A friss zöldborsó kb. tíz napig fogyasztható. Amennyiben a kifejlett zöldborsó hüvelyeket leszedjük, és a szedést három szakaszban bonyolítjuk le, akkor a szezont valamivel meg lehet hosszabbítani. A folyamatos, frisszöldborsó-ellátás azonban alapvetően szakaszos vetéssel és a különböző hosszúságú tenyészidővel rendelkező fajták vetésével oldható meg. Először a kifejtőborsókat vessük és valamivel később a velőborsókat.

Védett helyeken a gyorsan növő borsót már novemberben elvetik, és a magvetést télre lombbal védik a nagy hidegektől. A vetés általános időpontja február vége, március eleje. A sortávolság 12-25 cm között mozog aszerint, hogy milyen magasra növő fajtát termesztünk, az alacsony növésűeket sűrűbben, a magasabbra kapaszkodókat ritkábban vessük. A magok legalább 5-6 cm mélyen feküdjenek a talaj felszíne alatt.

Sokan panaszkodnak, hogy a madarak a borsóvetésre rájárnak és nagy kárt tesznek a termésben. Ennek az ellenszere az, hogy pontosan, gondosan kell vetni, nehogy egyetlen szem borsó is a felszínen maradjon, mert ha a madarak egy szemet találnak, akkor a földben is megkeresik a többit.

A magasra növő borsónövények támaszték hiányában nem tudnak normálisan felfele növekedni ez pedig jelentősen csökkenti a termést. Ezért a soraikban szúrjunk le elágazó gallyakat, amelyekben a borsó levélkacsaival jól meg tud kapaszkodni de pont emiatt érdemes kerítés mellé is ültetni, amelyre könnyedén fel tud futni a borsó.

A kikelt borsókat mielőbb kapáljuk meg, hogy a talaj felszíne porhanyós, a levegőt áteresztő és a vizet befogadó legyen. Szükség esetén a kapálást több alkalommal is megismételjük, a nagyobb gyomok kihúzkodásával egészítjük ki, nehogy azok magot érleljenek. Tartós szárazság esetén szükséges a folyamatos öntözés is.

A legrövidebb tenyészidejű fajták a vetéstől számított 11-12. héten már arathatók. A hüvelyek leszedését akkor kezdjük meg, amikor a borsószemek már elérték a rájuk jellemző nagyságot, de még zsengék, könnyen megfőzhetők, kellemes zamatúak. A kifejtőborsók viszonylag gyorsan lesznek lisztesek, a velőborsók némileg hosszabb ideig tartják meg kedvező állapotukat.

Négyzetméterenként 1-2 kg hüvelytermésre számíthatunk. A kifejtett borsószemek tömege az össztömeg 30%-át teszik ki.

Júliusban a borsóvetést megismételhetjük. A nyári borsó alacsonyabb és kevesebb hüvelyt köt, de szeptemberben újdonságnak számít.

A letermett borsónövényeket gyökerestül tépjük ki a talajból (kinyűjük). A zöldborsó beérett talajt hagy maga után, ami másodveteményeknek (bimbóskel, kínai kel, karalábé, káposzta, uborka, cékla stb.) is jó hatással van.