A borsó termesztése
A borsó termesztése nem igényel speciális szaktudást egyedi szerszámokat vagy különleges tudást, így kezdők számára is hamar sikerélmény lehet a kerítéslécre felfutó zöldborsó és annak aratása, amely szintén nem igényel jelentősebb fizikai munkát vagy különleges körülményeket.
Talajban nem különösebben igényes zöldségfajta a borsó. Persze leginkább a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő agyagos talaj a kedvence ahol a legjobban képes fejlődni. Homokos talajon pláne száraz tavaszi körülmények között védeni kell a széltől. Bár a zöldborsó a hüvelyes növények családjába tartozik, így a gyökerén élő baktériumok által szedi össze a szükséges nitrogént, mégis jót tesz neki a nitrogén- és a foszfát-műtrágya vagy éppen a szerves marhatrágya.
Vizet kedvelő növény, de megél jelentősebb locsolás nélkül is. Azonban az elvetett magvak csírázását öntözéssel segítjük elő, és a virágzás, illetve a kötődés idején is érdemes locsolni, ebben az esetben bő hozamra tehetünk szert.
A borsó viszonylag jól bírja a hideget ezért a tavaszi vetések sorát érdemes a zöldborsóval kezdeni. Magja már akár 4-5 °C-on csírázik, és a kikelt növények a mínuszokat is elviselnek, illetve, ha elfagytak, később újra kihajtanak így emiatt sem szükséges aggódni. A nagy meleget és azzal együtt járó szárazságot azonban együtt nem viseli el a borsó, ezért aki a korai vetést elmulasztotta, a megkésettel ne kísérletezzék, és csak később, nyáron vessen újra borsómagot.